VI. rész: Már nincs kiút

 Sziasztok! Remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is, és szívesen olvassátok a blogom. Bevallom nem egy minden napos sztori, de talán így izgalmasabb. Nagyon szívesen fogadom a visszajelzéseteket, ha esetleg van valami kérdésetek, ötletetek... Vagy úgy általában is írhattok, h. mit gondoltok a blogról! :) 

Köszönöm a 246 oldalmegjelenítést, nagyon örülök neki, habár sok visszajelzést nem kapok, de legalább látom h. olvassa valaki a firkálmányom! :)) 

                   ~1 órával ezelőtt~ 

            { Az igazgató szemszöge }

Kikanyarodott a mentőautó, Violával csendben néztük. 

-Viola mondd csak mi folyik itt?- törtem meg a csendet.

-Semmi különös. Miért mire gondolsz?- 

-Arra amit mondtál. Ki zúgott bele kibe??-

-Senki senkibe.- 

-Viola az előbb még nem ezt mondtad. Most már jogom van tudni. Megosztanád velem is Mara szerelmi életét? Mit mondtál miért hibás Lottie?- 

-Nem hibás Lottie.- 

-Viola. Ne bosszants fel.- 

-De Gabi! Nem mondhatom el! Mégis mit szólna Mara ha kiderülne h. elárultam?! Szegény így is labilis idegállapotban van, nem kéne még jobban meggyötörni.- 

-Viola szeretem és tisztelem Marát, de ha az iskolám hírneve forog kockán tudnom kell mi történik itt!!-

-Nem lenne jobb ha Marát faggatnád?- 

-Szerinted most képes lenne válaszolni?!- 

-Jó igaz, nem.-

-Viola kérlek! Tud-nom kell!- szótagoltam a szavakat, hátha így meggyőzőbb. 

-Gabi bocsi de mennem kell.- 

-Nem mész sehová. A főnököd vagyok. Most pedig szépen elmondasz mindent. Vagy nem akarsz már itt dolgozni?- fenyegettem meg Violát. Úgy tűnt nincs más választásom.

-Gabi de ez nem tartozik a munkába! Ez magánügy.- 

-De igenis beletartozik, mert ha egy tanár zaklat az ÉN iskolámban egy diákot azt nagyon is jogom van tudni! Iskolán kívül azt csináltok amit akartok, de ez az iskola falai között történik úgy látom..! Ki vele!- kiabáltam. 

-Gabi nincs semmi.- 

-Violaaaa! Kikészítesz!! Kirúgjalak téged is meg Marát is, vagy hajlandó vagy válaszolni?!- 

-Mara Lottie-t szereti.- adta meg magát Viola könnyes szemekkel.

-Mi a….?!- 

-Tudod kicsit félresiklott az élete.. Egy ideig az én oldalamon talált vigasztalást, majd megjelent Sándor aki addig küzdött érte ameddig Mara meg nem adta magát.. De Mara engem továbbra sem tudott elengedni. Aztán tavaly jött Lottie. Lottie a szerény, mosolygós kislány aki angyalként bánt Marával. Megölelte, szerette és ez Marának rengeteget jelentett. Minden nap érezte mennyire szereti Lottie. Hiába szerettük Sándorral, hiába adtuk volna érte az egész életünket, ez a kislány teljesen elvarázsolta Marát. Nap mint nap boldogabb lett Lottie-tól, akár attól is ha csak rámosolygott. Mondogatta nekem is, h. mennyire szereti ezt az angyalkát, de akkor én ezt még nem "fordítottam le". Gyanítom akkor még Mara se... Egyre kevésbé beszélt Sándorról, egy idő után már szabályosan undorodott a témától. Engem szeretett, ölelgetett, puszilgatott, de mikor észrevette h. Lottie mondjuk felé tart, megszűnt számára a világ. Csak Lottie-t látta, senki mást. Tegnap szakított Sándorral a buzdításomra.- mondta Viola és potyogtak a könnyei. 

-…és te miért sírsz?- néztem rá. Értelmesebbet nem tudtam volna mondani. Viola mondanivalója felért egy jó nagy pofonnal. 

-Mert folyamatosan végig kell néznem ahogy zuhan, egyre csak zuhan..lefelé.- 

-Te is magaddal rántottad amikor összejöttél vele, nincs igazam?- kérdeztem. 

-Csak szeretetet akartam neki adni. Szegény olyan elhagyatott. Bujkál mindenki és minden elől. Egyedül én jelentettem neki valamiféle érzelmi biztonságot. De most már nem jelentek neki sokat, megváltozott a tekintete is amikor rám néz. Most már egy éve Lottie neki a világ. De félek tőle h. egy ilyen kicsi gyerek nem nőtt fel a feladathoz h. egy felnőttet érzelmileg támogasson..- 

-Naná hogy nem!!!- üvöltöttem rá. Erre Viola még jobban elkezdett zokogni.- Jaj Viola bocsánat, nem úgy értettem!- védekeztem és átöleltem a sírástól rázkódó nőszemélyt..azonban nem tartott sokáig mert eszembe jutott h. nemrég Mara ölelhette csókolózás közben.. Jaj nekem.  

-Viola kérdezhetek valamit?- 

-Most már úgyis mindegy. Igen. Mondd.- 

-Mit csinált Lottie-val Mara?- kérdeztem, erre Viola még jobban rázendített. 

-Édes Istenem!!! Édes jó Istenem!!! Minden nap odasúgta nekem a tanáriban ha összejött Lottie-val. Mindig rákérdeztem h. micsoda, de választ màr nem kaptam. Hiába próbáltam kiszedni belőle mi történt, hiába próbáltam neki jelezni h. ezt nem szabadna..semmit sem ér.-

-Mit csinált Lottie-val?!- üvöltöttem magamból kikelve és lelki szemeim előtt már láttam ahogy Mara lerángatja Lottie-ról a ruhákat és… 

-Nem tudom Gabi, nem tudom!! Ezt még nekem se merte elárulni.- sírt Viola és én legszívesebben képen töröltem volna. Még van képe sírni?! Eljátszani h. sajnálja a dolgot?! Mikor nap mint nap értesült róla h egy kisgyerek lelki egészsége van veszélyeztetve?! Hogy terror alatt tartják?! És ő egész idő alatt azt sajnálta aki az egésznek a főkolomposa?! 

-Fölhívom Marát. Én ezt nem bírom tovább. Fegyelmi tárgyalást hivatok össze.- 

-Nee Gabi!!- csimpaszkodott rám Viola. 

-Nem te vagy Lottie, nem te élted át ezeket minden nap, érted?! Úgyhogy most ne esedezzél nekem mert ezek után benned nem tudok már megbízni.. El se hiszem h. képes voltál fedezni Marának.- mondtam és berohantam az iskolába. 

Tárcsáztam a telefonszámot.

-Halló?- 

-Halló jó napot kívánok! Kiss Gabriella vagyok az Orchidea iskolából! Lottie anyukáját keresem.- 

-Ó jó napot! Én vagyok az.- 

-Szeretnék Önnel beszélni egy elég borzalmas ügy kapcsán. Be tudna jönni hozzám esetleg holnap délelőtt?- 

-Jaj Istenkém mi történt? Lottie csinált valamit? Higgye el áldott jó gyerek nem szokott rosszalkodni!-

-Nem, szó sincs róla. Lottie inkább az áldozat ha mondhatok ilyet..- 

-Mit csináltak Lottie-val? Jaj mondta h. nem annyira szereti már a sulit, na de nem gondoltam h. ilyen komoly dolog áll a háttérben. Kérem avasson be, mi történt?- kérdezgetett Lottie anyukája ijedten. 

-Egyelőre nem mondok semmit, majd holnap délelőtt megbeszéljük. Melyik időpont lenne Önnek megfelelőbb..? 11-12-ig vagy 10-11-ig?-

-Biztos h. nem mondja el mi történt? Lehet h. ki tudnám magyarázni. Inkább a 10-11-es időpont.- 

-Rendben akkor várom majd holnap, keressen meg. Viszlát!- 

-Meglesz, viszlát!- 

Akármennyire megszakadt a szívem, nem mondhattam el neki mi történt. Egészen biztosan Lottie látta volna a kárát.. Szegény kislány annyi borzalmat átélt már (gondolom), nem hiányzik h. duplaszor szenvedjen emiatt a mocskos ügy miatt. Majd holnap az anyukája nekem kifakadhat és talán kevésbé lesz mérges Lottie-ra..