-Mara néni én nem akartalak bántani! Hívjak segítséget? Jaj Istenem mit csináljak??- néztem a lehunyt szemeket. Végül döntöttem. Berohantam a tanáriba.
-Mara néni rosszul van, elájult!!!!- kiabáltam.
-Jesszus! Mi történt?!- kérdezgették páran, majd az igazgatóval kirohantam Mara nénihez.
-Mara! Marianna!! Hallasz engem?! Ébredj fel!!- rázogatta az igazgató.
-Reménytelen.- csóválta a fejét majd felém fordult.- Mi történt Csillagom?- kérdezte és letörölt néhány legördülő könnycseppet az arcomról.
-Összevesztünk, elrohant majd összeesett.- szipogtam.
-Semmi baj Drágám! Nem te tehetsz róla!-
-De megbántottam! Mi van ha már sohasem ébred fel?-
-Ne butáskodj! Biztosan felébred! Na azt hiszem hívom a mentőket.- mondta Gabi néni és bepötyögte a 104-et.
-Mi történt?! Miért ájult el Lottie?! Mit csináltál?!- kiabált rám Viola néni amikor kiért.
-Nem csináltam semmi rosszat!- szipogtam.
-Akkor miért fekszik a földön?!- idegeskedett Viola néni.
-Viola ne hibáztasd Lottie-t, nem az ő hibája.- védett meg az igazgató miután kihívta a mentőket.
-De az ő hibája! Mert ha felfogná végre h. Mara a végletekig belezúgott akkor most nem lenne semmi baj! A vak is látja! Lottie érted?!- kiabált magából kikelve Viola néni.
Teljesen ledermedtem.
-Micsoda?!- kérdezte az igazgató.-Mit mondtál?! Ki zúgott bele kibe?!-
-Mindegy. Nem lényeg. Hülyeséget mondtam.- mentegetőzött Viola néni miután felmérte mekkora súlya van annak amit mondott.
Tényleg belém szeretett volna Mara néni?! És nemcsak kihasznált hanem igazából így érez?! Akkor azért mondott ilyeneket?! Viola néni honnan tudja?! Úristen.
-Mara kibe zúgott bele?! Viola most már ne fogd vissza magad. Mondjad.- faggatózott az igazgató.
-Senkibe, hagyjuk Gabi.- mondta Viola néni vörös arccal.
-Te honnan tudsz ilyeneket?! Lottie-ba zúgott bele Mara?! Neked teljesen elment az eszed?!- kiáltott rá Viola nénire Gabi néni.
-Nem ment el az eszem ha tudni akarod!!! Mara szakított a pasijával. Lottie-t szereti. Tudom, velem csalta meg a pasiját. De a vak is látja h. neki csak Lottie kell. Nem én, nem Sándor. Lottie.-
-Mi folyik itt?!?!- üvöltözött az igazgató.- Nem a mentőket kéne hívni, hanem a rendőrséget!!! Mit műveltek ti ketten Viola?!-
-Mármint én és Lottie? Semmit. Biztosíthatlak h. semmi közöm nincs Lottie-hoz.-
-Neeeem!- az igazgató szinte visított.- Te és Mara!!!!-
Nem jutottam szavakhoz. Viola néni és Mara néni járnak?! Mara néni miattam szakított a pasijával?! Viola nénivel csalta meg a pasiját?! Uramisten. Ez meg mi a csuda?! A bermuda háromszög?!
-Nem csinálunk semmit.- mondta Viola néni de a pipacsvörös kifejezéséből ítélve aligha mondott igazat. De ezt már nem tudtuk tovább forszírozni. Nínó, nínó! Villogott a mentőautó bekanyarodott az udvarra.
-Jó napot! Na nézzük csak. Mi történt? Megnézték a szívverését?- szállt ki a mentős.
-Elájult, nem tudjuk felébreszteni. Hát az az igazság h. elfelejtettük.. Itt olyan titkokra derült fény közben, amilyennel húszéves pályafutásom alatt még egyszer sem találkoztam.- nézett az igazgató bosszúsan Viola nénire.
-Bizony-bizony.- helyeselt Viola néni.
*Kicsim, mikor jössz haza? El kéne mennem pár helyre.* -jött az üzenet anyutól. Ajajj. Az időről már el is feledkeztem.
*Van egy kis…gubanc. Mara néni rosszul lett, elájult, itt segédkezek most. Menj nyugodtan hoztam magammal kulcsot.* -válaszoltam.
*Jaj mi történt? Na majd otthon elmeséled, akkor elugrok vásárolni. Vigyázz magadra, puszi.*- jött a válasz.
-Hát lassan ver a szíve. De nem tűnik komolynak a dolog.- mondta a mentős.
-Mondja mikor fog felébredni?- kérdeztem remegő hangon.
-Ha minden igaz nemsokára. De be kell vinnünk a kórházba megfigyelés céljából. Az anyukád?- nézett rám a mentős.
-Nem. A szerelme. Igen tudom elég furcsán hangzik.- kotyogott Viola.
-Micsoda??- nézett ránk tágra nyílt szemekkel a mentős.
-Jaaj semmi. Igen, a lánya. A nagymama meg szeret viccelődni amint hallja.- mosolygott Gabi néni a mentősre.
-Én a lánya…?!- kérdeztem halkan.
-Micsoda család!- jegyezte meg a mentős.
-Tudjuk.- kontrázott Viola.
A mentősök kivették a hordágyat és ráhelyezték a továbbra is mozdulatlan Mara nénit. Összeszorult a szívem. Ezt akarta nekem elmondani h. belém szeretett?
-Jön velünk valaki? Kislány?-
-Ami azt illeti..- kezdte az igazgató.
-..megyek.- vágtam a szavába. Előtte sokszor cserbenhagytam Mara nénit, most igazán nem hagyhattam magára.
-..igen szóval Lottie megy. Ha nem gond.- mondta az igazgató elkerekedett szemekkel.
-Igen megyek, csak még előtte beszélnem kell az any…apukámmal.- mondtam.
-Jó de siess. Na viszontlátásra!- mondta a mentős és beszálltak.
-Köszönjük, viszlát!- integetett Gabi néni.
-Lottie, biztos?- súgta nekem.
-Biztos.- válaszoltam. Tárcsáztam anyut, megbeszéltem vele (naná, h. nem akart belemenni) és beültem a mentőautóba. Na lássuk mi lesz még itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése